Felhasználónév:
Jelszó:






Serdülö magyar bajnoksàg
Hová menjünk bokszolni, birkózni, vagy egyébb küzdősportot tanulni, edzeni!
Segítség! Információkra lenne szükségem!Mi kell ahhoz h boxolhassak?
Miről szeretnétek olvasni, hallani? Mi az ami hiányzik?
Edzők és tevékenységeik, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk Ö edző!
Női ökölvívás.i
Bírók, és tevékenységük. Te hogyan itéled meg öket?
Forum bajnokság!
2008 Karácsony
MMA: A jövő sportja! ha már foglalkozik a lap hála istennek az MMA-val is akkor nem ártana esetlege...
















Tisztelet és szeretet az anyáknak
Anyám napjára

 

Tán nincs a földön szebb, és többet mondó fogalom, mint az az egy piciny szó, anya.

Négy betű, s ez a négy betű jelenti az életet-életre keltést s életet adást, benne foglaltatik mind az, ami szép és magasztos, ami nélkül nincs élet.

Anyák, ti adtok nekünk életet, ti cipelitek testünket s lelkünket megfogantatásunktól kezdve, a halálig. Ti vagytok azok, akik, akik nőből váltatok valami csodává, s tesztek meg mindnet, hogy e csoda elkísérjen minket egész életünkben, s ti vagytok azok, kinek hiánya pótolhatatlan, s ha van túlvilág, csak azért szeretnénk oda jutni, hogy veletek találkozzunk, és megpihenhessünk karjaidban, és újra érezhessük mind az a különleges mástól nem kapható szeretetet, ami te vagy, te leszel s te voltál.

Különleges s csodálatos az anyaság, s akkor tudjuk igazán becsülni, amikor már nincs, akkor döbbenünk rá, hogy olyat vesztettünk el, kit ezer kézzel tartanánk a földön, ám csak bennünk maradhat, de onnan kiirthatatlan.  Mindig gondolunk rá, ha öröm vagy bánat ér, ha segítség kell, vagy ha csak egyszerűen elfáradunk.




Rá gondolunk akkor is, ha fájdalom ér, vagy ha megszületik mi gyermekünk. Az első gondolat, mikor piciny törékeny testet kezünkben tartjuk, - oh, ha ezt édesanyám megérhette volna.  Fájdalom, te már drága édesanyám nem vagy közöttünk, mert fiatalon, mindössze 43-évesen elragadott tőlünk a halál.

Vannak hála az égnek, többen vannak, aki meg tudják osztani gyermekük születését, szeretett édesanyjukkal, s ezek a gyerekek sokkal többet kapnak az élet e csodálatos ajándékából, a szeretetből, hisz ott van nekik a csodák csodája, a legnagyobb ajándék, a nagymama, aki mind azt a jóságot adja, amit az életes során magába szívott, s mind, de mind szeretné tovább adni, gyermekének s unokájának.

Anya, ezzel a kifejezéssel szólítjuk, ezzel a gyönyörű mindent kifejező szóval illetjük - tiszteljük meg azt, kit nagyon szeretünk, s e jelzővel próbáljuk szeretetünket kifejezésre juttatni, hisz ennél többet nem mondhatunk annak a kedvesnek, aki életünket szeretettel tölti meg.

Nem tudok annál nagyobb fájdalmat elképzelni, hogy az hagy magadra, akit e kifejezéssel, e néven szólítottál, kinek nap, mint nap mondtad, anya, s kiderül, nem volt az, magadra hagy. El hagy, mikor simogató kezére lett volna szükséged, magadra hagyott, mert nem volt anya, csak te-én szerettük volna, ha az. 

Tudom, nem szabadna e szent napon, minősíteni az anyákat, ám a világ megváltozott, s ezzel sok minden változott, sokkal, de sokkal gyorsabb, érzéketlenebb mondhatnám gonosz lett.

Egyre több az olyan anya, aki gyermekét elhagyja, bántalmazza, s uram bocsá, elköveti a legnagyobb bűnt, elveszi gyermeke életét.

Egyre több az olyan nő, aki bár elvárja a nőiességének járó tiszteletet, mondván, ha mi nem lennénk, ti sem lennétek, ám nem viselkednek anyaként, és igazán nem is válnak anyává, vagy ha azokká váltak, méltatlanok arra, hogy anyaként szóljunk róluk.

Ahogy telik múlik az idő, úgy kap egyre nagyobb hangsúlyt életünkben, édesanyánk, s leszünk egyre irigyebbek azokra, akik bár nem is tudják, hogy milyen csodát adott meg számukra az élet, közöttük van édesanyjuk. 

Kedveseim, születésünk egy csoda, mi ebben vétlenek vagyunk, nem magunknak köszönhetjük. Anyánk, aki e csodának életre keltéséért megszenvedett, fokozza e csodát, táplál minket eleinte saját testével, később két szeretettel teli kezével.

Becsüljünk meg minden édesanyát, és tiszteljük meg őket azzal, hogy ne hasonlítsuk, ne nevezzük őket egy napon azokkal, akik bár életet adtak, de azt magára hagyták, s azokkal sem, akik csak beszélnek róla.

Ki nem mondható, le nem írható szeretettel és tisztelettel köszöntök minden édesanyát - anyát.