Felhasználónév:
Jelszó:






Hová menjünk bokszolni, birkózni, vagy egyébb küzdősportot tanulni, edzeni!
Segítség! Információkra lenne szükségem!Mi kell ahhoz h boxolhassak?
Miről szeretnétek olvasni, hallani? Mi az ami hiányzik?
Edzők és tevékenységeik, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk Ö edző!
Női ökölvívás.i
Bírók, és tevékenységük. Te hogyan itéled meg öket?
Forum bajnokság!
2008 Karácsony
MMA: A jövő sportja! ha már foglalkozik a lap hála istennek az MMA-val is akkor nem ártana esetlege...
2008 SÓSTÓ KUPA
















Fórum
Edzők és tevékenységeik, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy azt mondhassuk Ö edző!


Hozzászólások
Létrehozás dátuma
Gergö   2010.04.29 20:35
Egy ideje figyelem az írásokat és úgy érzem egy nagyon fontos dolgot nem vesznek észre a 'sértettek'.
Öcsi bácsi tudtommal SOHA SENKIT nem HÍVOTT MAGÁHOZ, aki át ment hozzá az csak is önszántából tette. Inkább el kéne gondolkozni hogy miért igazol el a versenyző!
Előzmény
drexler géza   2010.03.21 14:21
sok igazság van az irásában.nagyon sok társadalmi edző van akik munkájukat anyagiakat beletesznek az ökölvivásba és mégis támadva vannak a mester edzőtől.mégis dolgoznak mert erős akaratu emberek!a heraklész dijátadásrol annyit nevetséges!az átigazolásrol annyit,az is megfelel az elöttem iro állitásának.mi ott vagyunk majdnem minden utánpotláskoru versenyen,öcsi bácsi hol van serdülő,junior ifi versenyzőivel?
drexler géza   2010.03.21 13:58
teljesen egyetértek az elöttem szoloval!
gdrkiraly   2010.03.21 12:04
Szeretjük-e Szántó Imrét?

Hosszú külföldi tartózkodás után hazaérve meglepődve tapasztaltam,hogy Szántó Imre alias Öcsi bácsi míly magasan szárnyal a magyar ökölvívás egén.Néhány adalék a Mesterről.Versenyzőként semmilyen érdemi eredménnyel nem rendelkezik.De ez még nem lenne baj.A probléma az, hogy rajta kívül nincs edző Magyarországon, aki ilyen eredményeket képes produkálni, mint ő.Most nézzük a valóságot:hány saját nevelésű versenyzője nyert bármilyen versenyt?A legutóbbi világverseny bebizonyította, hogy míly "nagy edző" ő, mert kéthónapos munkával nemzetközi szintű versenyzőt nevelt(sajnáljuk azokat a klubokat, ahol ezek a versenyzők évek hosszú sora alatt készültek.) Megnevezzük őket, vagy az ökölvívó társadalom tudja??! Öcsi bácsi mindig tudta, merről fúj a szél-ugyanis vitorláját mindig jó felé fordította.Tények:Heraklész díj-2009-ben kapta kimagasló munkájáért(azután a versenyző után, akihez nem sok köze volt).2009-ben igen tisztelt Öcsi bácsi csapata első helyen végzett pontversenyben, így ő lett az Év edzője.Visszakanyarodva a monoklin megjelent Szabó Sándor cikkre-mi nevén nevezzük-tökéletesen egyetértünk azzal, hogy ma nem szabad nevelni versenyzőket,elég ha néhány versenyzőt elcsábitunk és ebből profitálunk. Ehhez gratulálunk a Mágusnak!És most térjünk az Év edzője díjra:121,5 pontot úgy szerzett a Kispest úgy, hogy 114pontot az év közben igazolt 3 nemzetközi szintű versenyző produkálta.Még annyit:nagyon sok edző fektet be ebbe a sportba-s nem kivesz belőle-a babérokat és a profitot viszont ő viszi el(ettől Öcsi bácsi a Mester,rajta kivül senki nem ért az ökölvíváshoz, mint edző)!
Nadzsi1   2008.07.24 14:35
azta... :(
részvétem
Előzmény
doresz   2008.07.24 14:15
Ma reggel elhunyt Nagy Miklós (Micu bácsi)az Egri Sportiskola EDZŐJE.
Róla is elmondható, hogy egész életét az ökölvívásra szentelte. Emlékét őrizzük meg.
Gazda   2008.04.15 01:33
A blikk.hu-n elindult megint a boksz ellenesség. Miért, egy felelőtlen megnyilatkozás miatt.
Egy magát edzőnek tartó ember mennyire felelős a tanitvaánya cselekedeteiért?
Gazda   2008.03.16 22:15
Hát bennem a Varsói szereplés, edző felelőséget vet fel. Véleményetek?
Gazda   2008.02.04 22:19
Hát ha valaki jó edző volt, akkor Fogarasi Misi bá, a legjobbak között volt.
boxing coach   2007.12.16 16:01
A MESTER
Az első edző,tanító, már-már apa, akire úgy igazán felnézhet az ember, aki vigyáz rád, s mindig véd a bajban.
Igaz ember ő, olyan ember, akire számíthatsz akkor is, amikor már magadra sem hagyatkozhatsz, amikor a felhők már úgy összegyűltek a fejed felett, hogy teljesen sötét reménytelenség vesz körül.
Abban az esetben, ha melletted áll: szárnyakat kapsz, és nem is akármilyen szárnyakat! Épp ezért néha, le is kell hoznia a földre!
Olyan jó erről az érzésről vallani!
Ha nincs melletted a Mestered, úgy érzed magad, mint a Kis herceg, mikor a Földön eszébe jut a rózsája, vagy ha még közelebb akarlak vinni a megértéshez – és olvastad is a Kis herceget – akkor azt mondom, a rózsa érzéseit kell átérezned, tudván: a Kis herceg nem vigyázhat rád, mert egy messzi bolygón emberségre tanítja az életünk sivatagba zuhant pilótáit.
*
Tizenhárom évesen kezdtem el az ökölvívást. Előtte már más sportágakba is belekóstoltam: kezdetben fociztam az iskolám csapatában, majd kézilabda kapusként próbáltam szerepet, ezek után a röplabda következett.
Sulimban, a mezőtúri Rákóczi Ferenc Általános Iskolában szinte késhegyre ment az öldöklés azért, hogy a nebulók bekerülhessenek az iskolacsapatba!
A tény azonban úgy állt, hogy sem testileg, sem egyébként nem érezhettem magam nagy ásznak.
Félősen ragaszkodtam álmaiban elért szuper-alakításaimért.
Épp olyan voltam hát, mint a többi csillogó szemű, Kádár bácsit istenként tisztelő társam. Kiszolgáltatottan vártuk, sorsunk malomkerekéről hol ugorhatunk le, tanyát verve az alkotásnak.
Ez a „malomkerék”, mesébe illő körülmények között repített egyenesen egy bokszterem elé. Abban az időben 1973-at írtak, s az akkori boksztermek előtt oly sok kis kölyök álldogált tanácstalanul, - bátorságra készítve föl szívét - a belépés előtti nyugtalanságtól remegő lábakon.
Hát én, a boksznál ugrottam!
De nem ám egyenesen fejest a mélyvízbe! Mesteremnek köszönhetően egy évig tartó gondos, rendszeres, és módszeres felkészüléssel a hátam mögött vívhattam meg első mérkőzésemet Debrecenben.

Vereség

Akkor ott, Debrecenben veszítettem.
Bár jó nevű tatabányai ellenfelem volt, 14 évesen ezt a kudarc élményt nagyon nehéz volt megemésztenem.
Szerencsétlen nyápicnak éreztem magam. Legszívesebben meghaltam volna.
Kerültem a Mesterem tekintetét, ám mester úgy hozott le a szorítóból, úgy kísért le, hogy keze végig a jobb vállamon volt. Megvárta, amíg végül is bele merek nézni a szemébe, és csöndesen, megértő tekintettel sugallva felém együttérzését, így szólt:
- Veszíteni, tudni kell!
Igazán kellett ez a mondat a folytatáshoz, erőt adott a további negatív élmények feldolgozásához. Pályafutásom során mindösszesen hatvannyolc esetben meríthettem ebből a mondatból, s akkor, ott az elején „zsinórban” 12 vereséget szenvedtem el. Ilyenkor egy kicsit mindig meghaltam.
Ám a százharminc győzelemnél, százharmincszor születtem újra!

Mindenesetre a kezdeti kudarcok után komolyan fontolóra kellet vennem, vagy ennyire alkalmatlan vagyok a bunyóra, vagy egyszerűen csak, …eddig, hiányzott a verés (!) mert az arcomon lévő ütésnyomok, szemem körüli repedések, bezúzott orrom törésre utaló foltjai nem jelenthettek mást, másnak! Szegény Anyám!

Már őszes homlokú felnőttként, amolyan vérbeli ökölvívó edzőként, gyakran tűnődtem el: - azokat a különös emlékű, és atmoszférával telt edzéseket valóban átéltem-e, valóban ott lehetettem, és együtt tréningezhettem azokkal a kis ökölvívó palántákkal, akiket a Mester, az Mi Mesterük nevelt, s ellátott egy életre szóló, az előttünk álló jövőre utaló – különös sztorijaiba ágyazott – tanácsaival?